A Tisza néven megismert választási szövetség közössége azt gondolom, április 12. után mindenképpen szétesik majd. Amennyiben nyernek, akkor azért, amennyiben nem, akkor meg azért. Utóbbi talán nem szorul különösebb magyarázatra, előbbit azonban megpróbálom hosszabban is kifejteni.
Kezdjük ott, hogy maga a párt 27-29 tagot számlál. Pont. Vagyis az Országgyűlésbe juttatott képviselői semmilyen számon kérhető, szankcionálható módon nem kötődnek jogilag a Tisza vezetéséhez. Az egész tiszás „közösség” egyetlen összetartó ereje a sokak fiókjában lapuló Fidesz-pártkönyvön túl az Orbán-rendszer leváltásának vágya (ami érthető és jogos!). Ez pedig a probléma másik gyökere.
Nincs semmilyen világnézeti alap, nincs „közös élmény”, nincsenek erős emocionális töltetű történetek. Nincs közös értékrend és nincsenek közös célok azon túl, hogy vesszen az Orbán. Ezt én magam is sokszor tapasztaltam, amikor a párt szimpatizánsait kérdeztem a különböző nagygyűléseken, akik azon túl, hogy „rendszerváltás”, az ég világon semmit nem tudtak megnevezni, mint elérendő cél. Még Magyar Pétert sem szeretik.
Pedig egy tiszás kormány százakárhány képviselőjének saját és a közössége értékrendjéből fakadó egységes válaszokat kellene majd adnia olyan gazdasági és társadalmi kérdésekre, mint az energiaválság, az Európai Unióhoz és annak politikájához fűződő viszony vagy éppen a demográfiai válság és az oktatás iránya, a közbiztonsági kérdések kezelése – hogy csak a leginkább szem előtt lévő témákat említsem.
Nem véletlen, hogy a Tisza a kampányban éppen ezekről a kérdésekről nem beszélt és nem is engedett beszélni senkit egyetlen szót sem. Egész egyszerűen le ment úgy egy kampány, hogy fogalmunk sincs, mit terveznek valójában az ország vezetésére pályázó közösség vezetői. Mármint azon kívül, hogy vesszen az Orbán.
Még az EP-ben vagy a Fővárosi Közgyűlésben ülő képviselőit sem engedték megszólalni – akik mit is értek el? Mit is tudnak felmutatni? Semmit azon kívül, hogy Orbánnak mennie kell. Ezt a hatalmas semmitmondást pedig az EP-ben vagy a fővárosban még úgy ahogy el lehetett rejteni felelősség nélkül, az országot irányítva azonban már nem.
Április 13-án, vagy az azt követő hetekben egy esetleges Tisza-kormánynak immár válaszokat kell majd adnia az országot kínzó kérdésekre, és egyáltalán nem biztos, hogy mind a százakárhány képviselő, pláne az őket oda juttató tömeg egységesen fog örülni azoknak a válaszoknak, amelyet a párt vezetői adnának.
Akkor pedig már nem lehet az „Orbán takarodjon” bűvös, valamiféle összetartást adó jelszava mögé bújni felelősség nélkül, ahogyan teszik azt a párt talán utolsó szép napjain.
