A Stadler FC nem ért el jelentős sikereket a magyar labdarúgásban, mégis sok szempontból kuriózumnak számít az alig néhány évig létező akasztói csapat a honi foci történelmében. A rendszerváltás utáni vadkapitalista években egy juhászból lett üzletember, Stadler József választhatta volna kedvenc csapata, a Ferencváros patronálását is – ebben az esetben talán a baloldal sem avatkozik olyan látványosan közbe a vállalkozó és focicsapata életébe.
Március első hétfőjén gurultunk be Akasztóra; az idő még elég kiszámíthatatlan volt, valahol a tél és a tavasz között ingadozott. A stadion ugyan nem bukkant fel azonnal a láthatáron, de a Szusza Ferenc stadionéra emlékeztető, jellegzetes kandeláberek a központ felől érkezve hamar szemet szúrtak. Az idő megállt, az enyészet azonban láthatóan szépen, lassan, de felőrli az egykor 22 ezer drukkernek is helyet biztosító lelátókat és a klubházat.
A Fradi volt a csúcs a Stadler történetében
A kiskőrösi Petőfi LC nyomán létrejövő akasztói labdarúgó klub 1993-as indulása után hamar a magyar labdarúgás élvonalában találta magát, 1994 nyarán már elsőosztályú meccset rendeztek a Bács-Kiskun vármegyei településen. A Stadler FC négy esztendőt töltött a hazai legjobbak között, a mezét pedig olyan játékosok viselték, mint Vjacseszlav Jeremejev, Igor Nicsenko vagy Dragóner Attila. Stadler József „természetesen” nem elégedett meg azzal, hogy a saját nevére vett csapatot patronálja, stadiont is épített a klub köré – nem is akár milyet.
Kijelenthető, hogy elkészültekor Magyarország, de talán a térség legmodernebb arénája volt az akasztói – mindezt magánvagyonából finanszírozta Stadler József.
Talán éppen ez szúrta az akkori szocialista kormányzat szemét is, ugyanis hamarosan eljárás indult a klubvezető-üzletember ellen. A csapat életét ez sokáig nem befolyásolta, a nagyobb csapatok ellen rendre 5-6 ezer néző is összejött, a csúcsot azonban egy Ferencváros elleni mérkőzés jelentette, ahol 22 ezren zsúfolódtak össze a mindössze 3000 lakosú Akasztó csinos kis arénájában.
Érdemes ezt megjegyezni akkor, amikor nagyobb városokban, mint például Kisvárda, alig jön össze néhány száz fizető néző a hazai élvonalbeli találkozókra – a felcsúti kudarcot talán nem is illik idecitálni semmilyen szempontból.
A Stadler FC 1998-ban utolsó lett az NB1-ben, a bajnokságot már csak becsületből fejezte be a csapat. A következő idényben az agárdi Gázszer FC használta albérletként a stadiont, majd az ezredforduló után a Dunaferr ideiglenes otthona volt a létesítmény.
Fizetett egy kört, és nyugi volt
A stadion után a Bika kocsmába is betértünk, a helyiek szerint ugyanis ott érdemes a Stadlerről beszélgetni. Természetesen igazuk lett. Szabó János, a vendéglátóhely tulajdonosa ha akarná sem tudná letagadni, hogy a budapesti zöld-fehérek lelkes híve – de nem is akarja titkolni. A kocsma falán rengeteg Fradi-ereklye, főleg a kilencvenes évek közepéről, amikor Akasztón is járt a Ferencváros.
Mint meséli, rengetegen voltak, de nem volt baj. A Józsi fizetett egy kört mindenkinek, és nyugton is maradtak a legvérmesebbek is – jelezte a lelátói diplomácia nem túl bonyolult, de kellemes és működő szabályait.
Szabó egyébként a mai napig feljár egyébként a Fradi meccseire, ahol sokáig bérletes volt, manapság azonban inkább a kézis lányok hozzák lázba. A Braga ellen azonban úgy véli, 50–50 százalékuk van a továbbjutásra. Ő meséli el nekünk, hogy Stadler Józsefet egyszer felvitte az Üllői útra, ahol Havasi Mihállyal tárgyaltak arról, hogy az akasztói üzletember beszáll a klub finanszírozásába. A Kiskőrösön múlt minden tulajdonképpen, ugyanis feljutás esetére már oda ígérte a szponzorációt – a többi már történelem.
Ahogy az is, hogy az üzletembert végül elítélték, és hosszú éveket töltött börtönben, rácsok mögött – összesen háromszor ült adócsalás miatt. Azt, hogy ennek volt-e köze a politikának, talán soha nem fogjuk megtudni, ahogy azt sem, lehetett-e volna olyan csodacsapat a Stadler FC, mint a manapság a Bajnokok Ligájában vitézkedő és ott a sztárcsapatokat sorra legyőző norvég Bodo Glimt.
Tény, a helyiek szerették a 2017 novemberében elhunyt vállalkozót, akire a mai napig szívesen emlékeznek vissza. Emlékét pedig nem csak az akasztóiak, de az általa a település szélére felhúzott stadion magasba szökő, mégsem hivalkodó kandelláberei és a lelátón székekből kirakott felirat is megőrzi: „Hajrá, Stadler”.
