Sulyok Tamás „lemondott”, de mi volt a terv? Vagy minden mindegy?
A köztársasági elnök személyének témája addig volt hálás, előnyös Péter Magyar számára, ameddig mutogathatott Sulyok Tamásra. Ennek a kényelmi állapotnak azonban éppen a miniszterelnök vetett véget, miközben senki és semmi nem kényszerítette erre.
Most viszont lépnie kellene, és ez az a helyzet, amit nem lehet elfedni a parlamenti „stand up” fellépésekkel.
Az egész szituációban azonban nem az a legmegdöbbentőbb, hogy sem Polgár Judit, sem pedig Romsics Ignác nem vállalja a felkérést, hanem az, hogy a jelölti kiválasztás még csak most zajlik.
Sokakhoz hasonlóan meg voltam győződve arról, hogy Magyar Péter úgy erőltette már április 13-tól Sulyok Tamás lemondását senki által nem kényszerítve, hogy kész terve van arra, ki lesz majd az utód.
Mára az látszik, hogy fogalma sem volt róla. Csak történjen meg, mert ő azt akarja, aztán hogy utána mi lesz, az lényegtelen. A szavazói pont ugyanezt a mentalitást képviselték április 12-én:
Mindegy, hogy mi lesz utána, csak menjenek amazok.
Abban azért remélem, pártállástól függetlenül megegyezhetünk, hogy nem mindegy. A köztársasági elnök személye, ahogyan a köztársaság intézménye irreleváns számomra, járassák le, ahogyan akarják. Nem érdekel. Magyarország sorsa, jövője annál inkább.
Márpedig úgy tűnik, jelenleg egy olyan vezetője lett az országnak, akinek csak az számít, hogy amit kigondol, amit akar, az úgy legyen. Onnantól pedig minden mindegy…
