A Tisza leendő külpolitikájáról Orbán Anita nyilatkozott nem olyan régen. Az egyébként korábban a Fideszben politizáló Orbán „klasszikus” baloldali húrokat megpendítve szögezte le, hogy Szent István nyomán Magyarország a Nyugathoz tartozik, és vége lesz a kompország státuszunknak. Ez utóbbit azért Európa földrajzával is megbeszélhetné, de legyen.
Ugyanakkor mindig viccesnek tartottam, amikor a baloldal a Szent István-i örökséggel érvel Magyarország nyugati orientációja mellett.
Rögzítsük: Szent István király volt, nem köztársasági elnök. Királyságot alapított, mégpedig keresztény királyságot, amiben az egyház és az állam szorosan együttműködött, konkrétan az egyház legitimációja nélkül nem létezett állami hatalom.
Csupa olyan dolog ez tehát, ami ellen a baloldal egyáltalán létrejött, és aminek a 0,001 ezrelékéért manapság már fasiszta diktatúrát meg sötét középkort kiáltanak.
A nyugati orientáció kérdésére a fentiek hatványozottan igazak. Amit ezerszáz esztendeje a nyugat jelentett, az ma legfeljebb a diszkókká alakított templomok halvány freskóin van jelen. A mai nyugatnak annyi köze van a Szent István-i nyugathoz, mint a gombfocinak a középkori calcio nevű olasz labdajátékhoz.
Aki ma minden idegszálával az Európai Unió által megtestesített, migrációban és woke-ideológiaban fuldokló nyugathoz akar tartozni, az a romboláshoz, a pusztuláshoz, az ész nélküli zülléshez horgonyozna le. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt sem Szent István, sem a későbbi nagy uralkodóink, államférfiaink nem támogatnák.
Már csak azért sem, mert nem voltak baloldaliak.
