
„Büszke vagyok arra, amit tettem, és holnap is megtenném ugyanezt. Nem kértem ügyvédet sem a rendőri kihallgatáson. Nem volt rá szükségem, mert csak azt tettem, amit a személyes meggyőződésem diktált.
Úgy döntöttem, hogy a gyerekeim és a gyerekeink jövője érdekében bemegyek a városba, és leszedem azokat a zászlókat.
A szándékom nem a rongálásra irányult. Úgy gondolom, azon a helyen a magyar lobogónak kellett volna lennie. Amikor vízbe dobtam a zászlót, ügyeltem rá, hogy azzal a hajóforgalmat ne veszélyeztessem.
Magyarország keresztény állam ezeréves múlttal. Nem zavarnak a melegek, de a szerelmük látványát ne kényszerítsék se rám, se másra. Meggyőződésem, hogy nem követtem el bűncselekményt, hiszem, hogy a szivárványos zászlóknak nincs helye az Erzsébet hídon” – nyilatkozta az LMBTQ-rongyokat a Dunába hajító fiatalember.
Mégegyszer, maximális elismerésem ezért a tettért.
Szomorú azonban, hogy ahogyan az elmúlt 16 évben nem lehetett számítani a kormányra ebben a témában, és csak üres szólam volt a gyermekek védelme ettől a mentális betegségre alapozott mozgalomtól, most pláne csak a civilek tettrekészségében bízhatunk továbbra is.


