A képen az elmúlt évtizedek egyik legismertebb magyar festménye látható – kezdhetném némi iróniával, humorral a bejegyzést. Pedig ebben semmi nincs, ami vicces lenne, amin kacagni lehetne.
Ez a „festmény” 2021 nyarán egy nagyon komoly tartalommal bíró üzenet volt: nem kérünk abból az ember és életellenes propagandából, amely egyre inkább mérgezi a lelkeket idehaza és Európában egyaránt. Ez a molinó egyben válasz volt arra a hőbörgésre, amit azután rendezett a szélsőbaloldal, hogy a magyar kormány 2021 nyarán úgy tűnt, valódi lépést tesz a gender-őrület megfékezésére. Nem sikerült.
Nem azért, mert ereje nem volt a jogszabályok érvényesítéséhez, hanem mert hiányzott az eltökéltség, a valódi bátorság, hiányzott a (valódi) jobboldali értékek érvényre juttatásának elhatározása. Hiányoztak a valódi jobboldali értékek is, a gránitszilárdságú szellemi alap, amely megadta volna a kellő magabiztosságot.
A baloldali ügynökszervezetekben, ügynöksajtóban, ügynökújságírókban és ügynökaktivistákban mindez meg volt – hiszen ők vannak nyeregben évtizedek óta.
Az Európai Unió Bírósága pedig most úgy döntött, hogy a 2021-es gyermekvédelmi szabályozás ellentétes az uniós joggal. Ugyanis szerintük nem korlátozható a médiában, a reklámokban és egyéb helyeken a gender-propaganda terjesztése.
Ezzel együtt a pedofilok nyilvántartását is jogellenesnek mondta ki ugyanez a bíróság. Igen, a pedofiloknak lettek ismét jogaik.
Alapjogokra, szabadságra, véleménynyilvánításra hivatkoznak, miközben fogalmam sincs, hogy ezért a bejegyzésért kapok-e majd büntetést a Metától vagy sem. A szabadságjogok ugyanis még mindig csak addig tartanak, ameddig a vélemény azzal egyezik, amit a baloldal szerint szabad.
Az egész sztorinak és az elmúlt hetek, hónapok, évek történéseinek talán a legnagyobb tanulsága az kell legyen, hogy teljesen mindegy, ki mit ért jobboldal alatt, teljesen mindegy, milyen ábrándokat kerget bárki a jobboldaliság helyzetbe hozásáról, uralmáról, fölényéről, ahhoz először ki kellene harcolni a teret, amelyben érvényesíteni lehet azt.
Csatákat pedig csak karddal, vérrel, verejtékkel lehet vívni a csatamezőn, nem pedig eltartott kisujjal arra vigyázva, nehogy koszos legyen a cipő. A baloldal nem ismer kegyelmet, nem ismer kompromisszumot, nem ismer kiegyezést azzal, ami vagy aki nem ért vele egyet. Kíméletlenül beleáll, és ha kell, szívós, hosszú és elnyújtott munkával, de kivívja, érvényesíti a célját és kegyelmet nem ismerve gázol mindenen ennek érdekében.
Nekünk itt a jobboldalon sem szabad másképpen tennünk. Különben nem csak a gyermekvédelmi törvény bukik (amit erő lett volna, bátorság kevésbé érvényesíteni), hanem a gyermekeink, a jövőnk. A magyar jövő. Hát erről szól és már 2021-ben is erről szólt a képen szereplő, ezer forintos lepedőre pingált egyszerű kis „festmény”
