„Gyere kiskutyám, megyünk a hűvösre!” – fordultam szálkásszőrű tacskómhoz, aki az Odin névre hallgat (többnyire, van ugyanis, amikor le sem szarja).
Mármint nem arra a hűvösre, ahová a tiszások szerint április után kerülök több kollégámmal együtt, amiért közreadtuk a párttitkár elvtárs szavait. (Mondjuk jó társaság lenne, teljes ellátással, megfelelő alvási idővel. Nem is hangzik rosszul!)
A Hűvösvölgyben azonban a város többi részéhez viszonyítva valóban hűvösebb van nyáron és ilyenkor is, így a klímaváltozás-tagadó reptéren egy csipetnyi valódi telet is tapasztalhattunk az ünnepekre hangolódva.
