Szép dolog a demokrácia, nemde? Tényleg, hát mi szebbet tudnánk annál elképzelni, minthogy mindenkinek van beleszólása, elmondhatja a véleményét? Vagy valami olyasmit. Már amikor úgy alakul. Mert van az úgy, hogy akkor sem számít az x-ben manifesztálódott akarat, amikor ennek szlogenjét varrják a választási zászlóra. Engem ez persze kevéssé érdekel, mivel kevéssé tartom magam demokratának, a hülyének nézést viszont nem szeretem.
Szóval itt van körzetenként három jelölt, mégpedig a nemzet hangja és a demokrácia nevében. Már ahol van három jelölt. Akad ugyanis egy választókörzet, ahol úgy tűnik, nem számít az ott élő nemzet hangja. Budapest 03-as OVK-ban elsőként állított jelöltet a TISZA, még hónapokkal ezelőtt.
Bár Péter Magyar előszeretettel ordibál vitáról, a nép döntési jogáról, demokráciáról, egyebekről a számára ácsolt színpadon, úgy tűnik, ő maga nem merte bevállalni a demokratikus megmérettetést a saját választókörzetében. „Mitől fél, pártelnök úr?” – tehetnénk fel a kérdést Magyar Péter után szabadon. Idézve a pártelnököt, aki bár állandóan vitát követel, mégsem állt még ki soha, senki ellen. Ahogy Budapest 03-ban sem vállalja a versengést, még a látszat kedvéért sem, amit egyébként annyira, de annyira szeret.
Meglepő? Dehogy, tőle ezt szoktuk meg. Vizet prédikál, miközben folyamatosan bort iszik. Vagy dobozos sört, mikor mit nyomnak a kezébe. Legalább őszinte. Bárki elhiszi, hogy a szélsőliberális Bódis Krisztinát, vagy éppen a színész Nagy Ervint legyőzheti majd a helyi orvos, tanár, mérnök? Ugyan.
A demokrácia színdarabját azonban mégiscsak el kell játszani. Kivéve Budapest 03-as körzetében.
