Stadiont és lelátót talán soha, arról szóló 444-es cikkeket azonban sokat láthatott az, aki a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) „kirekesztésellenes” kampányfilmjét elkészítette. A hazugságra épülő videósorozat második, korhatáros részében még Mucsi Zoltán is főszerepet kapott, az alkotás pedig több kérdést is felvet.
Idén nyáron kezdett a szurkolókat érintő igazi ámokfutásba az MLSZ, amely zéró toleranciát hirdetett a lelátói „gyűlölettel” és a „rasszizmussal” szemben, jelentsen ez bármit is. Ennek keretében több videót is megrendelt a szövetség, amelyet elméletileg „a válogatott mérkőzésekről kitiltott huszonhárom szurkoló bevonásával, egyetértésével és pénzügyi támogatásával” készítettek el. A gyakorlatban azonban ez máshogyan történhetett, amiről a Magyar Jelenen írtam hosszabban.
Szeptember első péntekjén a kampány videósorozatának második részével is megörvendeztetett minket a szövetség. Ebben Mucsi Zoltán a tőle megismert bunkó, kötekedő karaktert játssza, aki egy kocsmában néhány felest bedobva szeretné megnézni a válogatott aktuális mérkőzését.
Itt aztán az összes negatív sztereotípiát magába sűríti, amit egy átlagos liberális gondol a magyar fociszurkolóról, miközben ez a jelenség szinte minden lecsúszott hazai vendéglátóhelyen megtapasztalható napszaktól, helytől és az alany focihoz való viszonyától függetlenül. Ez a fajta alkoholizmus és proli hőbörgés sajnos a labdarúgómeccsektől függetlenül is valós jelenség 2025 Magyarországán.
Ami azonban igazán érthetetlen, hogy mégis hogyan függ össze a lecsúszott alkoholista proli hőbörgése azzal, ami a mérkőzések alatt a lelátón történik? Hiszen tudtommal a vendéglátóhelyeken mutatott viselkedésért még nem osztott ki büntetést az UEFA, de az MLSZ sem.
Ez az „apró” mellékszál pedig jól szemlélteti mindazt a dilettantizmust, amellyel a Magyar Labdarúgó Szövetség a szurkolók kérdéskörét kezeli. Talán ideje lenne nyugdíjba vonulni azoknak az idősödő bank- és sportvezetőknek, akiknek láthatóan lövésük nincs már a körülöttük lévő világról és arról a közegről, amelyet éppen „népnevelni” szeretnének a maguk bárgyú, ám feltehetően roppant költséges módján…
