Valahol félelmetes belegondolni, hogy a falakkal és monitorokkal, kijelzőkkel körbe vett ember mennyire elszaladt a természettől. Tulajdonképpen nem túlzás, hogy ma már akár egy vasárnap délutáni erdei séta is jelentős kiszakadás a modern létezés lefelé húzó örvényéből. Mondhatni, ez egy teljesen más tudatállapot. Eredeti, emberi.
Az idő lelassul, és a körénk magasodó fák és hegyek nem azt jelzik, amit a modernek tanítanak, hogy mennyire apró pontok vagyunk a világmindenségben. Ők persze lehetnek azok. Valójában éppen az ember, a szellem mindent felülmúló nagyságát mutatja meg nekünk, ami képes nem csak felfogni a körülöttünk lévő világot, de akar és tud felfelé törekedni.
Csak ki kell mozdulni a falak, a monitorok és kijelzők sötét, hamis fényében vibráló hamis világából.
