A tegnapi bejegyzésemben már érintettem az akadémiák szerepét, most egy picit jobban megpróbálom kifejteni, mi is jár a fejemben.
Régóta, nagyon régóta mondogatom, irkálom, hogy az akadémiai rendszer idehaza sajnos nagyon csúnyán megbukott. Egyszerűen nem látja el a funkcióját. Ezt pedig talán az alábbi adatok igazolják a legjobban az Írország elleni mérkőzésről, amelyen így álltunk fel:
Dibusz – Nego (Mocsi, 93.), Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer (Styles, 64.), Tóth A. (Bolla, 76.) – Lukács D. (Ötvös, 64.), Szoboszlai, Sallai (Redzic, 93.) – Varga B.
A magyar válogatottban 16 játékos kapott lehetőséget a mindent eldöntő világbajnoki selejtezőn, és gyakorlatilag NINCS olyan futballista, aki teljes egészében valamelyik – idehaza – top akadémia „teljesjogú” neveltje lenne, talán Sallai Roland (Felcsút) és a csereként beállt Ötvös Bence (Bozsik Akadémia) kivételek.
Az is megér egy mondatot, hogy a sajnálatos módon lesérült (felcsúti nevelés) Tóth Balázs helyére a nem éppen magabiztos Dibuszt lehetett magabiztosan a kapuba állítani – a 2007 óta működő kispesti akadémiáról például nem rémlik, hogy kijött volna olyan kapus, aki valóban szép pályafutást futott volna be legalább az első osztályban. A Ferencváros játékosa, Tóth Alex pedig ugyan eltöltött két évet a Honvéd akadémiáján, ám ott azzal tanácsolták el, hogy nem lesz belőle futballista…
Persze, veregethetjük egymás hátát másod- és harmadosztályú mérkőzéseken, ahol valóban hemzsegnek az akadémiai nevelésű játékosok. Csak a válogatottba mégsem lehet oda behívókat küldözgetni.
Természetesen meg van a maga felelőssége Marco Rossinak is, de lássuk be, nem könnyű megfelelő minőségű játékosokat találnia idehaza. Az sem véletlen talán, hogy nincs magyarországi akadémia a legjobb 100 európai utánpótlásnevelő intézmény listáján – ez pedig jócskán meglátszik a válogatott helyzetén is. Mindez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség az akadémiákra vagy a korszerű infrastruktúrára, vagy ne lennének tehetséges futballistáink.
Azonban kimondani azt, hogy valami nem működik jól az utánpótlásképzésben és gyökeres változásokra van szükség, egyáltalán nem károgás, hanem talán egy lépés abba az irányba, hogy akár négy vagy inkább nyolc év múlva kijuthassunk egy világbajnokságra is. Magabiztosan, esélyesként, az akadémiákra támaszkodva, Szoboszlai Dominik és a Carpathian Brigade mögött felsorakozva!
