Athletic Bilbao – Kispest, a Honvéd-címer nélkül, fekete gyászszalaggal november 22-én
Talán nem túlzás belátni, hogy ha egy csapat alig néhány hét leforgása alatt megveri a Barcelonát (4-3), a Milánt (2-1), az Intert (2-1), a Sevillat (6-2), vagy éppen lealáz olyan együtteseket, mint a Palermo (6-3), a Catania (9-2) a Werder Bremen (1-4), Egyiptom válogatottja (4-1), a Botafogo (6-2) és a Racing Paris (6-1), ráadásul mindezt idegenben teszi, akkor az a csapat mondjuk úgy, hogy jó.
Ezzel az eredménysorral, amit a Kispest 1956 október 23. után külföldön fel tudott mutatni, manapság Bajnokok Ligáját lehetne nyerni. Erre pedig minden esélye meg is lehetett volna Puskáséknak, ám az Athletic Bilbao ellen talán a legrosszabb időben találkoztak, a baszkok elleni 3-2-es vereség és a 3-3-as döntetlen nem ért továbbjutást. Az AS Roma volt a másik egylet, mely el tudta kapni Puskásékat (1-2).
A Honvéd pedig ekkor igazából már talán nem is volt Honvéd. Október 23. után az Újpest, a Ferencváros, és a Kispest is igyekezett megszabadulni a kommunizmus által kötelezően rájuk aggatott nevektől, címerektől és színektől, több más klubbal egyetemben. Ugyanis 1949 környékén Kisvárdától Sopronig ideológiai alapon neveztek és színeztek át az elvtársak mindent, ami labdát rúgott vagy sportolt. Kivétel nélkül. Így lett az Újpestből Dózsa, a Ferencvárosból ÉDOSZ majd Kinizsi, a Kispestből pedig Honvéd.
Puskásék 1956 utolsó két hónapjában rengeteg barátságos meccset játszottak, a mezükről azonban ekkorra már ők maguk szedték le a BHSE címerét, karjukra pedig fekete gyászszalagot kötöttek november 4. után. Így léptek pályára a világ legnagyobb klubjai ellen, a világ legnagyobb stadionjaiban – és nyerték sorra a meccseket.
Nagy kár, hogy ezért az eredménysorért nem jár Bajnokok Ligája. „Csak” a büszkeség, ami hét évtizeddel később ezt a bejegyzést is megihlette.
